Gyermek pszichoterápia

Kezelt problémák

Mikor van szükség gyermekpszichoterápiára?

Felnőtt életünk krízisei arról ismerhetők fel, hogy kibillenünk a megnyugtató egyensúlyból: az eddigi megoldásaink immár nem működnek. A gyerek esetében pont fordítva van: a változás az, ami „állandó” (folyamatosan tanulnak, fejlődnek, s mire megszoknánk a beállt egyensúlyt, ismét valami más következik…) – s ha a változás, a fejlődés elakad valami miatt, az komoly szenvedést okoz. A gyereknek is, de az érte aggódó szülőnek is.
A gyerekek változatos jelekkel – „tünetekkel” – jelzik, ha valami nincs rendben. Hogy ki milyen jelzést alkalmaz, az függ a személyiségétől, a „gyenge pontjaitól”, de attól is, hogy mire fogékony a környezete. A tünet célja ebben az értelemben mindig az, hogy felhívja a figyelmet arra: „sürgősen segítségre van szükségem, egyedül nem tudom megoldani!” A tünetek életkoronként is eltérőek lehetnek. A leggyakoribbak a következők:

Csecsemőkor:
  • alvászavarok (elalvás, átalvás nehézségei, életkornak nem megfelelő mértékben, egyéb panaszoktól – pl. fogzás, betegség – függetlenül)
  • evési, táplálási zavarok (melyek hátterében nem szervi vagy egyéb orvosi okok állnak)
  • erős, hosszan fennálló szorongás (túlzott mértékű szorongás elváláskor, elalváskor, új helyzetekben, mely hosszú időn keresztül – hónapokig – változatlanul jelentkezik)
  • pszichés eredetű testi tünetek, betegségek (pl. orvosilag nem indokolható bőrelváltozások, ekcéma)
Kisgyermekkor:
  • agresszív viselkedés
  • beilleszkedési nehézségek
  • erős szorongás az elválás helyzeteiben
  • körömrágás, hajtépkedés
  • alvási problémák
  • bepisilés, bekakilás (ha a gyermek korábban már szobatiszta volt, és jelentős visszaesés tapasztalható, vagy ha az ürítési funkciók szabályozása ki sem alakul, elakad)
  • pszichés eredetű testi tünetek, betegségek (pl. hasfájás, ha kivizsgálták, és egyértelmű orvosi oka nincs; asztma, gyakori és visszatérő krupp – melyek hátterében természetesen orvosilag is kimutatható hajlam illetve aktuális fertőzés is húzódik a pszichés megterhelődéssel párhuzamosan)
Kisiskoláskor és kiskamaszkor:
  • tanulási nehézségek
  • magatartási zavarok
  • pszichés eredetű testi tünetek, betegségek (pl. hasfájás, fejfájás – ha kivizsgálták, és egyértelmű orvosi oka nincs)
  • tik (gyakran „rossz szokásként” számon tartott, ismételgetett mozdulatok vagy hangok – kacsintgatás, pislogás, torokköszörülés, stb.)
  • kortárs-kapcsolatok zavarai
  • alvási problémák
  • evészavarok

Ezen felül felmerülhet a pszichológiai segítség igénybevétele olyan esetekben is, mikor a gyermek az ő vagy családja életét ért változásokhoz (pl. óvoda-iskola váltás, költözés, testvérszületés, válás, haláleset a családban, egyéb traumatikus események, stb.) nem tud saját erejéből, megfelelő módon alkalmazkodni. A gyermeket érintő krónikus betegségek (pl. asztma, epilepszia, cukorbetegség, daganatos betegségek stb.) során szintén fontos segítséget nyújthat mind a gyermek, mind a család betegséggel való megküzdésében a pszichoterápiás támogatás.

Terápiás módszerek

Analitikusan orientált egyéni gyermek pszichoterápia

A gyermekpszichoterápia folyamata:

Bár a szülők állnak a legközelebb a gyermekükhöz, és ők ismerik őket a legjobban, mégsem mindig könnyű a közvetlen közelből, folyamatosan aggódva rájönni, hogy mi is okozza az elakadást. Ilyenkor jelenthet segítséget egy szakember.
A gyermekpszichológus nem receptet ír, nem is automatikusan működő kész megoldásokat javasol, hanem a gyermek problémáit körbejárva vele és a szülőkkel együtt igyekszik rájönni a tünet „értelmére”, kiváltó okára, hogy a fejlődés újra elindulhasson. Gyakran már az is változást hoz, hogy a probléma okára fény derül – és ezt olykor néhány új, jól megfogalmazott kérdés hozza. Máskor hosszabban kell együtt dolgozni, hogy az a nehézség, ami megakadályozza a továbblépést, elgördülhessen az útból.

A közös munkát mindig a szülőkkel való beszélgetéssel kezdjük. Ők tudják a legjobban, hogy miben szorul a gyermekük segítségre.
Az első interjút követően általában részletes anamnézis (fejlődés-történet) felvételére kerül sor, még mindig a szülőkkel. Ennek célja a korábbi erőforrások és küzdelmes pontok felkutatása a gyermek életében.
Ez után kerülhet sor a gyermekkel való munkára, amelyet egy vizsgálati, diagnosztikai szakasz (2-5 alkalom) vezet be. Ha szükséges, ekkor mérjük fel a gyermek képességeit, ilyenkor történik a probléma első körüljárása is – immár a gyermek szemszögéből. Ennek eredményeit megbeszéljük a szülőkkel, és közösen tervezzük meg a szükséges kezelést, a terápiás folyamatot.

A tényleges terápiás módszert a gyermek életkora és a hozott nehézség befolyásolják. A legkisebbekkel (0-3 év) szüleikkel, édesanyjukkal együtt foglalkozunk (ez az ún. baba-mama terápia). Óvodás kortól a kicsik nyitottak a játékos együttműködésre a pszichológussal: rajzok, bábok, kreatív technikák segítségével jelenítjük meg az ő világukat, hogy elmesélhető, eljátszható legyen mindaz, amit szavakkal még nem képesek megfogalmazni.
Iskolás kortól egyre tágabb tere nyílik a beszélgetéseknek is.

A terápiák időtartama nagyon különböző. Előfordul, hogy a pszichológus csak a szülőkkel találkozik, mert az első néhány beszélgetés olyan új szempontokat hoz, amelyek segítségével maguk is képessé válnak a gyermek számára szükséges támogatás nyújtására. Ilyenkor néhány alkalmas szülőkonzultáció, tanácsadás keretében dolgozunk együtt a hozzánk forduló családokkal. Más esetekben, súlyosabb, régebbi keletű problémák esetén a gyermekkel folytatott hosszú (akár 1-2 évnyi) közös munkára lehet szükség, hogy valamilyen trauma feldolgozható, az elakadás megszüntethető, a lemaradás behozható legyen. A leggyakoribbak természetesen a közepesen hosszú (6-15 alkalmas, vagyis nagyjából 3-6 hónapos) terápiák.

A gyermekpszichológus minden esetben kapcsolatban marad szülőkkel, hogy a folyamatot közösen követhessék, a szükséges támogatást megadhassák gyermeküknek. Ez általában rendszeres konzultációk formájában valósul meg. Bizonyos esetekben felmerül, hogy az optimális változás elérése érdekében családterápián vegyen részt a család. Ilyenkor szülők és gyermekek egymást kölcsönösen támogatva, együtt dolgozhatnak az elakadások elhárításán.

Baba-mama konzultáció

A csecsemő (0-1 éves korig) belső, pszichés történéseit csak testi jelekkel, testi funkcióin keresztül képes kifejezni, és a kisgyermek még néhány évig ez után is szoros lelki összefonódottságban él az édesanyjával, szüleivel. Önálló „énje” kialakulása és megszilárdulása fokozatosan történik meg (kb. 3 éves koráig).
  • evési problémák, megállás a gyarapodásban, hasfájás
  • alvászavar
  • fokozott nyugtalanság, gyakori sírás
  • székletvisszatartás

hátterében orvosi vizsgálattal kizárták az organikus okokat, azok lelki eredetűnek tekinthetők. Hátterükben olyan lelki folyamatok játszhatnak szerepet, mint az anya és a csecsemő korai kapcsolatának elakadásai, a szülői szerep alakulásának bizonytalanságai, az anya aggodalmai, félelmei, belső konfliktusai. Mindezek nem feltétlenül tudatosulnak, de hatással vannak a fenti működésekre.

Ezekben az esetekben az anyával és gyermekével történő néhány (kb. 5-10) találkozás során segítséget tudunk nyújtani az anyának a gyerek jelzéseinek értőbb, a testi zavarokat kiküszöbölő ráhangolódásban.

Serdülő konzultáció

A serdülőkor, fontos – tanulásra, pályaválasztásra, szexuális kapcsolatokra vonatkozó – döntések meghozatalának ideje, amelyben a fiatalnak a felnőttéválással kapcsolatos reményei és félelmei a realitás próbájának vannak kitéve.

A konzultáció során a serdülő egy meghatározott problémáját központba állítva annak tisztázása, újrafogalmazása történik meghatározott számú (4-5) alkalom során. A módszer lényege az a kapcsolat, melyben az odafigyelő, értő szakember segítségével a fiatal átgondolhatja aktuális nehézségeit. A cél a serdüléssel, mint érési folyamattal együttjáró problémákról való együttgondolkodás. A terapeutánál szerzett élmény az érzelmekről való gondolkodás modelljét nyújtja, ami gyakran az együtt végzett tényleges munkán túl is működőképes marad.